Eljött a nagy nap

Végre eljött,el sem hiszem!!!
Ma van a napja annak,hogy életem első tekijei megérkeznek hozzánk.

Annak idején úgy gondoltam,hogy nekem sosem lesz teknősöm,mert valamiért nem láttam bennük semmi "vonzót".Na meg őszintén szólva gyerekszemmel tartottam is tőlük..Emlékkép:- annak idején voltunk unokatesóméknál,neki is volt 2ékszerteknőse.Arra emlékszem,hogy kézből etették,és olyan hirtelen kaptak a kaja után,szóval nekem kissé ijesztő volt akkoriban...
2010ben minden megváltozott,mikor felugrottam Noémi barátnőmhöz.Neki ugyan is van 2 sárgafülű ékszerteknőse,akik már nem mondhatóak valami picinek.Az egyik jóval nagyobb mint a másik,ráadásul mindenhonnan hiányoznak a karmai,szóval olyan tompalábú.Engem már az elején megfogtak,és nem hittem a szememnek,mikor megláttam: "Jesszus,ezek tudnak futni???" Nem is akárhogyan.Nem is gondoltam volna,hogy egy teknős lehet ennyire gyors.:) Nagyon édesek.Szóval,2010-ben beleszerelmesedtem a teknősbe.Sajnos otthon nem engedték meg,anyu valamiért sosem volt oda értük.Na mindegy,nem is firtattam nagyon a témát,mígnem 2013 év elején meg nem láttam 2 icike-picike sárgafülűt.Akkor már bizony nem bírtam magammal.XD
Azt tudtam,hogy szeretnék kisállatot.Ez után már könnyű volt döntenem.Ahhoz képest,nagyon egyszerűen sikerült mindenkitől bólintást szereznem.Végül is saját fizetésem van,és eléggé felelősségteljes vagyok...
Február elején beszereztünk egy megfelelő polcot,amire majd elhelyezhetjük őket.Nagyon nehezen akart eltelni a februári hónap,most meg már ott tartunk,hogy eljött a nagy nap.:))
Kíváncsian várom...